Szürkületkor Kő-árokban

Még kopasz lombokon át szűrődik fénye,
sarlós Holdat fest a tavasz a Bakony egére
Félhomályban alkonyattal, táncoló az éjji lég

bódítóan száll a fejbe, s felsejlik egy jelenés:

Bársonyos a szél, többé nem metsző, se rideg,

akár női kar ölelne körbe, olybá vált a közeg

Érintése selymes-puha, úgy van ott hogy nincsen,

elcsitít és magához húz, rábillentem fejem...

...de szertefoszlik az ölelés, rövid volt a sugallat,

Kő-árokban bandukolva, ellopta egy fuvallat

Sapkámat is, merengést is, elfújja a széllökés,

sejtelmesen búg cserébe ígéretet, sejtetést

"Bár nem felejtik könnyedén az elhúzódó telet,

újra majd egy nyári éjjel, megszédítem szívedet"

                                 Tóth Róbert, 2016. március