Spliff

Spliff

Remegő kézzel nyúltam utána,

Mélyre ástam minden intelmet.

Síksággá varázsoltam a dombokat,

A sok hegyi beszédnek nem szánok figyelmet.

Elvéve az ördög jobbját riadt érzés szalad át rajtam;

Megtiporva elveimet: - Biztos ezt akartam?

* * *

Beleszívok.

Mélyre és nagyot! Lenn tartom.

Tántorodva lépek hátra, szédelegve

Az érzéseket várva testemben merengve.

A véremben mintha higany úszna

Nehezebb a kezem,

Lábam szkafander túsza

Lehajtom fejem; vétkeztem.

* * *

Párhuzamos világban találom magam,

Mely tudom nem létezik.

Elaludt gyertyának lettem kanóca,

Mely pislákolva, füstölögve ébredezik.

De sosem kel fel.

Nincs azon erő mely a kanócot

Újra lángba hozza, s éghet,

Innen csak füstölni lehet,

Így mutatja meg a véget.

* * *

Hol tudom ezt meggyónni -

Kérdem Én?

Nincs templom, se palást mely eltakar,

S ne látnád  a szíved rejtekén.

Bánom már hogy

Síksággá tettem a dombokat.

Mélyet szippantok, elterülök

S gyönyörködve nézem a csillagokat.

Izer Bálint, Veszprém

2014. január 1.