Szürkületkor Kő-árokban
Még kopasz lombokon át szűrődik fénye,
sarlós Holdat fest a tavasz a Bakony egére
Félhomályban alkonyattal, táncoló az éjji lég
bódítóan száll
a fejbe, s felsejlik egy jelenés:
Bársonyos a szél, többé nem metsző,
se rideg,
akár női kar ölelne körbe, olybá
vált a közeg
Érintése selymes-puha, úgy van ott
hogy nincsen,
elcsitít és magához húz,
rábillentem fejem...
...de szertefoszlik az ölelés, rövid
volt a sugallat,
Kő-árokban bandukolva, ellopta egy
fuvallat
Sapkámat is, merengést is, elfújja
a széllökés,
sejtelmesen búg cserébe ígéretet,
sejtetést
"Bár nem felejtik könnyedén
az elhúzódó telet,
újra majd egy
nyári éjjel, megszédítem szívedet"
Tóth Róbert, 2016. március
