Nem vers, annál lazább - kis összefoglaló, mely végigmegy pár történeten és helyszínen a fővárosban. Évek óta íródtak már a sorok, melyet anno a "Budapesmód" című szám ihletett. A befejezést végül a 8. albérletbe való költözésem segített világra hozni. A verselés és ritmus is a helyszínekkel változik, pár történet és felismerés az, ami az elmúlt évek alatt itt felgyülemlett. Fogadjátok szeretettel.
Buda szívem, Pest szemem,
Kérve vagy kéretlenül, ez az én slam-em.
Óbudai dombok,
86-os pöfékel budán,
leszállok a Margitnál
Hogy átkeljek az ország csorgadozó hugyán.
Mert a rakpartot itt mások piszka mossa,
Bár pesti is beleengedi, magát ki hova fossa?!
Elég a trágárságból – lépek egy szintet,
A postán a melósok töltögetik a tippmixet.
A modern költők számára a rím már nem létezik,
Nem érdekel, nem követek, Tetszik- nem tetszik…
Westend előtt bőrdzsekiben „új parfümöt” nesze!
Könyvjelzőt a Jehováktól ezresért veszel.
Jászain a futó lányok, a Morrsions kettő,
2-es vili olyan szép lett – telesírom a zsebkendőm.
Wallstreet nekünk a Váci utca, de nincsen Farkasunk,
Olcsó halért a Lehel csarnokba gyakran baktattunk.
Elég a Nyugatiból, menjünk el Keletre
Művész mozi félúton: elrepít Tibetbe.
8karú az Oktogon – Andrássy a tengely
Balra nézve a Hősök, jobbra Deák lebzsel.
Király utca rúzsozott nők, bögréd pedig Starbucksos,
Így visz el feszengve Wesselényihez a 4-es hatos.
A kávéjuk ortó, de a bögre ereklye,
Kezedben tartva te lehetsz nyeregbe!
Itt már éltem, az új rózsadomb a hétker,
Járdák szétszaratva – kutyával minden nyugger.
Zöld a Gong Café és zöld a mokszi,
ha nagyot sóhajtasz,
letüdőzhetsz bármit
mit az utca levegője tartalmaz.
A buli innen befelé van:
Akácfa: Fogasház, Kazinczy: Szóda,
Doboz, Szimpla, Gödör – Az éjszaka egy óda.
Nincs eszmélet, nincs áhítat több volt ez mint várnád,
Hajnalban a Deákon vagy – S hol a pénztárcád?
Ha nem ismernéd, hát nyersen bemutatom néked;
Ez a városom: hol szabad rabok,
munkának hívják a börtönt,
hová - ahogy én is- bejárogatok.
Közlekedési eszközöm: mint egy arany nyaklánc –
csillogó villamos,
A többi szétesik, ha a száma nem négyes-hatos.
A nyolcker felé közeledve a nyomor minden irányból,
felborított kukák, szabadon a kutyák
és ők, ők…
Kik szilánkok, cserép és törmelék közt:
Otthonuknak hívják ezt az aknamezőt.
Szépet írnék de erről nem lehet.
Realitásom köveit tette le e-kerület.
Még egy kis levegő és túl vagy a Pesti oldalon,
De nem szippantom mélyre a Boráros teret,
Kinek adtam két évet és ismerem akár a tenyeremet.
Persze lehet mást is látni,
Csak menj egy körúttal beljebb,
Alul fehér lábak, kerek szemüvegek feljebb,
Romkocsmák és kávézók,
Az egész kiskörút egy hashtag,
Ahol mindenki kifelé mutatja mi van:
Vagy mi lehetne beljebb.
Trikó, szakáll, bmv, nyaklánc, táska, cipő,
Mi lehetne fontosabb – vagy ez meglepő?
Kiszállok Pestből – már nem érdekel.
Megtanultam mi számomra egészséges,
Levizsgáztam belőle; épphogy elégséges,
S tovább dob a szellő, lazán, könnyedén,
Csak Ő maradt kicsit morgó és mérges,
Énfelém.
