Egy a fontos

Hosszú, hullámos
Barna hajú lány legyen
De ha nem barna, sebaj!

Egyszer kell csak,
hogy örökké tartson
De ha nem tart, az se baj...



Tóth Róbert
2018. június 18.

A tenger illatú lány

Mikor először köszöntünk,

egyszerű kézfogás.

Ugyanott másodszor,

érzelmi sokk, komplett vallomás:

Szívem eszeveszett zakatolásával bírkóztam,

magam csengetésre, karom mozdulatra sarkaljam...

Hisz már-már éreztem lényed az ajtón át

̵ Oh, bár csak ennyi lenne ismét a távolság! ̵

Nyílt az ajtó és rám szállott a köd,

nem voltam többé okos, főleg nem bölcs

Mert már nem pusztán csak a szavak vagy hangok,

részeggé tettek a valódi érintések, ízek, illatok...

Tenger hajadba temettem arcom, köréd fontam karjaim

hagytam, Hadd nyeljenek el hullámzó tincsednek habjai!

Zuhantam a végtelen morajlásba,

hol nem létezett más hang

csak szívünknek lüktető,

véget nem érő zakatolása...

Táncoltunk mozdulatlan, a küszöbön állva,

̵ Mégis mi ez az érzelmek örvénylő kavalkádja?! ̵

Hogy ránthattál így a mélybe, Te szerelmes Őserő?

És ölelte így egymást valaha két vadidegen ismerős?

Tenger illlatú lány,

nem látom találkozik-e újból az utunk

Ha máshol nem is,

de abban az ölelésben, örökké együtt maradunk!

Tóth Róbert
2015. szeptember - 2017. október

Musli(n)ca

töppedt szárnyas mákszemek
apró buta kamikáze pilóták
gondolhatnánk csekélynek mégis
bosszantóan elszaporodtak a muslicák

mikor és hol látni őket?
tessék kérem ez az én bajom
tegnap este vacsora közben
rászállt egy s ott maradt a vajon

példának vegyük még laza(c) ingemet
min bulizik egy tucat vagy kettő
egy mozdulattal rengeteget
belekenek a felsőm lesöprendő

keresnék egy törlőt
szárazat és/vagy nedveset
muslic' létbe belelátni
képtelenség kedveset

ruhám nem sárga hahó!
eredjetek! szálljatok rá másra!
nem hallgattok ti semmire
se a muslica, se a muslincára

-

félreteszem poharamat
mással is hadd foglalkozom
kortyolni a hideg serem
később majd még szándékozom
de helyette szánakozom
összerándul mind' arcizmom

talpa helyett szájára
raktam volna alátétet
nem siratnám hasztalan
finom hideg söröcskémet
de koporsó lett a korsó
benne rakat vízihulla

-

még landolhatnak lábszáramon, alkaromon
s szőke szőröm  a szárnyukba
beleakad tekeredik halálhozó újabb végzet
gyilkos inda a számukra

akárhova tévednek
ott lesz majd a vesztük
s mind egyre jajgatnak:
"ezt sem így terveztük..."

Tóth Róbert, 2018. június 12.

Nagyapám nevében

Borbély Aladár, élt 1924 július 28. - 2018 április 29.

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Kétségeim hajója

Hová megyünk,

merre járok én?

Ismeretlen vad vizek,

Nagy mélységek tengerén.

Hová tart-e kis hajó,

Hol lesz majd egy kikötő?

Bírja-e az árbóc,

A vihart ha jő?

Vagy hullámsírba fúlok én is,

És befogad a tenger?

Elsüllyedek két szemedben,

Ha lelkem belenézni mer.

Erősen hallom a dobbanást,

Szalad a hang a víz alatt…

Recseg, ropog a hajó,

Úszik már a tatt.

Lebegve nézem ahogy a horgony elvész,

Szétzúzott kétségeim a mélybe húzva le,

Feltekintek, arany égbolt

szétnyíltak a fellegek.

Szemem csukott, átjár a fény,

S lelkedben elveszek.

2018.04.11.

Spliff

Spliff

Remegő kézzel nyúltam utána,

Mélyre ástam minden intelmet.

Síksággá varázsoltam a dombokat,

A sok hegyi beszédnek nem szánok figyelmet.

Elvéve az ördög jobbját riadt érzés szalad át rajtam;

Megtiporva elveimet: - Biztos ezt akartam?

* * *

Beleszívok.

Mélyre és nagyot! Lenn tartom.

Tántorodva lépek hátra, szédelegve

Az érzéseket várva testemben merengve.

A véremben mintha higany úszna

Nehezebb a kezem,

Lábam szkafander túsza

Lehajtom fejem; vétkeztem.

* * *

Párhuzamos világban találom magam,

Mely tudom nem létezik.

Elaludt gyertyának lettem kanóca,

Mely pislákolva, füstölögve ébredezik.

De sosem kel fel.

Nincs azon erő mely a kanócot

Újra lángba hozza, s éghet,

Innen csak füstölni lehet,

Így mutatja meg a véget.

* * *

Hol tudom ezt meggyónni -

Kérdem Én?

Nincs templom, se palást mely eltakar,

S ne látnád  a szíved rejtekén.

Bánom már hogy

Síksággá tettem a dombokat.

Mélyet szippantok, elterülök

S gyönyörködve nézem a csillagokat.

Izer Bálint, Veszprém

2014. január 1.

Chapter 19.- Petri György nyomában

Chapter 19.- Petri György nyomában

Nem a csésze, a Tea vagyok.
Alaktalan, formátlan, csendes.
Kitöltöm a kancsót, a csészét;
Drága edénykém bármely részét.

Édesítenek, ha keserű vagyok,
Mézzel, cukorral néha kanalat is kapok.
Tejjel higítva gyorsabban hülök,
Télen-nyáron hip-hop eltűnök.

De dobog a szív és lüktet a fej,
S nincs a világon oly hely,
Hol fel ne forrjak,
Dühvel, lobogva, sípolva fújjak:

S utána megnyugvás-mosoly,
Emberi szívekben béke honol,
Adok ötletet, szíveket, vágyakat százat...
Nincs hely -hol ne élne-e imádat.

S ne értenék másképp mit akar:
E csésze Tea: - Ugyan kit zavar?
Forrva, lobogva, hevesen üvöltök,

S mégis mindenki azt hiszi;
benne örömmel eltűnök.

2014. november 14. Veszprém

Sarkára álljék a világ

Folyhat-e a folyó fölfelé,

Útjának ellent mondhat-e.

Repülhet-e a golyó kifelé,

A sav vajon gyógyíthat-e?

Fejemben megfordult a világ, hanyatt fekszem

Járhatok a felhőkön, fű, erdő az én égi tengerem.

Bármire képes az én karom,

Megcsípem a csalánt ha úgy akarom.

Hangokat küldök vissza a gitárba

Moll-t, dúr-t, etüdöket ha épp az járja.

Fizessenek nekem ha kenyerem veszem,

Részegedjen a csapos vesztem el eszem,

S kikérem szeszem.

Forduljon, perdüljön sarkára álljék a világ,

Az ateista papok, kolduljanak a gazdagok,

A sivatag fagyos sötét éjszakájában napozz,

S a gonosz jóságából adakozz…

???

Budapest  2014. augusztus 12.