Kertemben nőtt egy rózsa
Figyelemreméltó, mégsem tudtam róla
Aztán egy napom feleszméltem
És szépségétől újra reméltem
Reméltem, hogy örökké ott lesz
S magányom végére pontot tesz
Sokáig kertem lakója volt
Mikor lenéztem reá, felragyogott
És én tudtam, hogy ez egy csoda
Rajtam kívül senki nem látta volna
Aztán lassacskán az ég beborult
A napfény tőlünk elfordult
Reméltem, hogy nem lesz vihar
Ám az ég egyre csak szürkült, mint egy füstölgő szivar
Villámok támadták a kertem
Nyugtalanság uralkodott bennem
Míg rózsám odakint harcolt
Testem a kandalló előtt vackolt
És a vihar lassacskán elvonult
De sajnos lelkem lett, mi beborult
Ugyanis csodám oda lett
S lelkem egy kérdést feltett
Miért nem vitted be a vihar előtt?
Hibáztass egy szereplőt!
Ültethetek új rózsát
Egy új reménymorzsát
De az már sosem lesz ugyanaz
Számomra csak egyet adhat: unalmat
Szóval gondold meg mit mentesz a kertedből
És melyik élőlénynek adsz a szeretetedből
Mert egy pislantás és minden megváltozik
Aztán már mindenki csak szánakozik
Nagy Gábor, Szombathely (Vas megye) 2017-09-28
