Hétvégém szépsége oly hihetetlen,
távoli messzeségbe vész,
Együtt csúszkálni Veled a latyakban,
nincs kedvesebb - megáll az ész.
Ugrálunk át köveken, folyókon,
néha nyújtok egy segítő kezet,
finoman keressük a határokat,
Ki hol - kit vezet?
A völgynek is csak fele nap a másik fele árnyék,
Így vagyunk összerakva mi is - így teljes a kép.
Rájövünk nincs tökéletes és az kinek is kellene?
Apro akadályok jönnek - de nem vagyunk ellene.
Átkelünk folyókon - lépegetünk hegyre fel,
El - el veszek hangodban - de egyre csak el.
Megcsuszok, kapaszkodok, ágaktól féltem szemed,
Mi most már nem csak a te világod,
Úgy érzem érte én is felelek.
Látlak téged és azt kívánom még jobban lássalak,
Lehunyt szemmel dőlök hátra, kirajzolódik két alak.
Ha jobban nézem eggyé válnak a végtelen fokán,
Honnan jövünk és hová megyünk a véletlenek okán?
Budapest, 16.01.2022
