Érik a grigri, hajlik a nittfül, bodor a kötélvég.
Két szegénylegény Tardosra menne, de nincsen projektje.
Van nekik lapka a tarisznyába’, Tatanka magába’,
Szolgalegénynek, bakonyi legénynek, de kevés a 8a.
BHSK alapítóinak költeménye, szájhagyomány útján maradt fent.
Legkorábbi írásos említése 2010-es, ez alapján valamikor 2008 és 2010 között keletkezhetett.
Bájos ezer színű azúr kék,
Tengerszínű festővászon,
ahol játszik az égszínkék,
és megannyi vendég,
álom.
De néha Ő is köntösbe bújik,
maszkokkal eltakar –
egymás nyomán bandukolnak,
S nem kérdi a végtelen:
Hát e felleg
itt mit akar?
Egyik illan
másik lebben,
Röppennek
tova,
de néha olybá tűnik:
megállt odafent az idő vasfoga.
Fodrozódik-csipkéződik
ezer ránca,
Taralyos
tajtékok különös tánca,
Egy árnyékot
vető óriás matuzsálem arca,
Vagy egy kis
pamacs lesz a napsugarak harca.
Nékem ez nem harc - javít a
napsugár..
Kire és hol vetek fényt - nem
rajtam áll.
Dehát mégis kin - erősködöm?
Hisz ott vagy bennem megszínezett bőrömön.
Ahogy kutattam nem jött a válasz,
A gondolatok repkedtek-kuszáltak.
S felvilágolt lelkemben,
Hogy a fény mélyen a testemben,
Okkal létezik. Okkal süt és okkal vár.
S hogy én sem vagyok más,
Hétvégém szépsége oly hihetetlen,
távoli messzeségbe vész,
Együtt csúszkálni Veled a latyakban,
nincs kedvesebb - megáll az ész.
Ugrálunk át köveken, folyókon,
néha nyújtok egy segítő kezet,
finoman keressük a határokat,
Ki hol - kit vezet?
A völgynek is csak fele nap a másik fele árnyék,
Így vagyunk összerakva mi is - így teljes a kép.
Rájövünk nincs tökéletes és az kinek is kellene?
Apro akadályok jönnek - de nem vagyunk ellene.
Átkelünk folyókon - lépegetünk hegyre fel,
El - el veszek hangodban - de egyre csak el.
Megcsuszok, kapaszkodok, ágaktól féltem szemed,
Mi most már nem csak a te világod,
Úgy érzem érte én is felelek.
Látlak téged és azt kívánom még jobban lássalak,
Lehunyt szemmel dőlök hátra, kirajzolódik két alak.
Ha jobban nézem eggyé válnak a végtelen fokán,
Honnan jövünk és hová megyünk a véletlenek okán?
Budapest, 16.01.2022
Uram, adj erőt, hogy cselekedjek.A fentit inspirálta az alábbi, sokszor (hibásan) Assisi Szent Ferencnek tulajdonított sorok:
Adj észt, hogy gondolkodjak.
És bölcsességet, hogy tudjam mikor kell gondolkodnom és mikor cselekednem.
— Borbély Gábor, 2019
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.
az első strófa Reinhold Niebuhrtól származik a XX. század elejéről. A többi része valóban Assisi Szent Ferenc imádsága néven ismert, de tudva levő, hogy nem ő írta. Ennek a résznek az első ismert verziója 1912-ben jelent meg a francia La Clochette (A harangocska) lapba.
A Betegség nem más, mint a cukorrabság, és én tizenöt éven át a cukor rabja voltam. A cukor itt a Répát jelenti (ami összefoglaló terminus a répacukorra és minden szacharidra, mono- és diszacharidra is, szintetikusra is, a glükóztól a nádcukorig). A répának szinte minden formája megfelelt nekem: a fehér cukor, barna cukor, szőlőcukor, méz, xilit, malátacukor és a fruktóz egyaránt. Ittam, ettem, szippantottam; bejuttattam a bélbe, érbe, izomba. A formája nem döntő fontosságú: akár iszod, akár eszed, az eredmény ugyan az: cukorszenvedély. Amikor cukorszenvedélyt mondok, nem gondolok a péksütikre, túrórudira, sem az édes tejtermékek valamilyen fajtájára... Nincs rá bizonyíték, hogy ezek közül bármelyik is fizikai függőséget okozna. Ezeknek az édességéknek a hatása a fiziológiai szempontokból homlokegyenest az ellenkezője a tiszta szacharidokénak. Sajnálatos, hogy ennek a két ételcsoportnak az összekeverését eredményezte az amerikai és a többi népegészségügyi hivatal élelmiszerosztályainak a nyüzsgése.
A cukorszenvedély tizenöt éve alatt töviről hegyire kitanultam, hogyan működik a répavírus. Olyan a cukrosok piramisa, hogy mindegyik szintje az alatta lévőt zabálja (egyáltalán nem véletlen, hogy az aki följebb van, mindig kövér, míg az utcán kódorgó sovány, mint egy agár), egészen föl a csúcsig, illetve a csúcsokig, mert sok ilyen piramis zabálja a világ népességét, és valamennyi a monopólium alapelveire épül:
A terítő, a cukrosbácsi mindig mindent visszanyer. A szenvedélybetegeknek egyre több cukorra van szüksége, hogy valami emberi formája maradjon... hogy jóllakassa a szenvedély majmát, amit hátán cipel.
A cukor a monopólium és a birtoklás mintája. A cukor rabjának mozdulnia sem kell, miközben lábai már viszik is a sugar rush hullámhosszának nyalábján a visszaesés felé. A cukor mennyiségi tétel, és pontosan mérhető. Minél több cukorra van szükséged, annál kevesebb van belőle, és minél többet bírsz belőle, annál többet fogyasztasz. Minden más édesség szentség a fogyasztóinak szemében. Van túrórudi-kultusz, palacsinta-kultusz, létezik a fagyi kultusza - "I. Károly angol király cukrásza a fagyinak köszönheti élethosszig tartó gazdagságát" -, de még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy szentnek tartsa a répacukrot. Nincsenek cukorkultuszok. A szacharóz profán, úgy mennyiségi, mint a pénz.A cukor az ideális termék... a legtöbb, amivé egy kereskedelmi áru válhat. Nem kell hozzá hirdetés, rábeszélés. A kuncsaft képes átmászni érte a csatornán, könyörögve, hogy vehessen belőle... A cukorkereskedő nem az áruját adja el a fogyasztónak: a fogyasztót adja el az árujának. Nem az áruját fejleszti tovább, hanem a kliensét degradálja, rongálja a javíthatatlanságig. A dolgozóit cukorral fizeti.
William S. Burroughs "Meztelen ebéd" című könyvének előszava alapján.
