Köszönöm, hogy megszültél,
Köszönöm hogy lehetek.
Hogy a hasadban bent,
És azon kívül – élhetek.
Köszönöm, hogy adtál fényt –
Cselekedeteidben emberséget,
Ölelő szavaid gyengéden ma is védenek.
Köszönöm, hogy láthattam mi egy őszinte mosoly,
Mi a nevetés, a kétség, a bánat –
Ha arcodon futkosott.
Megmutattad, hogy kell szeretni
Ölelni szorosan, s engedni ha kellett –
Önzetlenül adni mindent,
amit csak tellett.
Köszönöm, hogy elmondtad a világban mit hol találok,
S ma egyenesen, tudatosan a lábamon megállok.
De ha mégis világom összedőlt,
Ha mégis viharfelhők gyűltek,
Úgy fogadtál mindig, hogy
Azok nyomban eltűntek.
Hogy biztos tudhassam merre tekintsek,
Ha baj vagy bú jön rám,
Köszönöm ezt neked,
Drága Édesanyám.
Budapest, 2016. május 1.
