Spliff

Spliff

Remegő kézzel nyúltam utána,

Mélyre ástam minden intelmet.

Síksággá varázsoltam a dombokat,

A sok hegyi beszédnek nem szánok figyelmet.

Elvéve az ördög jobbját riadt érzés szalad át rajtam;

Megtiporva elveimet: - Biztos ezt akartam?

* * *

Beleszívok.

Mélyre és nagyot! Lenn tartom.

Tántorodva lépek hátra, szédelegve

Az érzéseket várva testemben merengve.

A véremben mintha higany úszna

Nehezebb a kezem,

Lábam szkafander túsza

Lehajtom fejem; vétkeztem.

* * *

Párhuzamos világban találom magam,

Mely tudom nem létezik.

Elaludt gyertyának lettem kanóca,

Mely pislákolva, füstölögve ébredezik.

De sosem kel fel.

Nincs azon erő mely a kanócot

Újra lángba hozza, s éghet,

Innen csak füstölni lehet,

Így mutatja meg a véget.

* * *

Hol tudom ezt meggyónni -

Kérdem Én?

Nincs templom, se palást mely eltakar,

S ne látnád  a szíved rejtekén.

Bánom már hogy

Síksággá tettem a dombokat.

Mélyet szippantok, elterülök

S gyönyörködve nézem a csillagokat.

Izer Bálint, Veszprém

2014. január 1.

Chapter 19.- Petri György nyomában

Chapter 19.- Petri György nyomában

Nem a csésze, a Tea vagyok.
Alaktalan, formátlan, csendes.
Kitöltöm a kancsót, a csészét;
Drága edénykém bármely részét.

Édesítenek, ha keserű vagyok,
Mézzel, cukorral néha kanalat is kapok.
Tejjel higítva gyorsabban hülök,
Télen-nyáron hip-hop eltűnök.

De dobog a szív és lüktet a fej,
S nincs a világon oly hely,
Hol fel ne forrjak,
Dühvel, lobogva, sípolva fújjak:

S utána megnyugvás-mosoly,
Emberi szívekben béke honol,
Adok ötletet, szíveket, vágyakat százat...
Nincs hely -hol ne élne-e imádat.

S ne értenék másképp mit akar:
E csésze Tea: - Ugyan kit zavar?
Forrva, lobogva, hevesen üvöltök,

S mégis mindenki azt hiszi;
benne örömmel eltűnök.

2014. november 14. Veszprém

Sarkára álljék a világ

Folyhat-e a folyó fölfelé,

Útjának ellent mondhat-e.

Repülhet-e a golyó kifelé,

A sav vajon gyógyíthat-e?

Fejemben megfordult a világ, hanyatt fekszem

Járhatok a felhőkön, fű, erdő az én égi tengerem.

Bármire képes az én karom,

Megcsípem a csalánt ha úgy akarom.

Hangokat küldök vissza a gitárba

Moll-t, dúr-t, etüdöket ha épp az járja.

Fizessenek nekem ha kenyerem veszem,

Részegedjen a csapos vesztem el eszem,

S kikérem szeszem.

Forduljon, perdüljön sarkára álljék a világ,

Az ateista papok, kolduljanak a gazdagok,

A sivatag fagyos sötét éjszakájában napozz,

S a gonosz jóságából adakozz…

???

Budapest  2014. augusztus 12.