Nina

Benned a tűz lobban,

Bennem a vágy rebben.

Tova.

Merre nem tudom.

Talán más ízek,

Csendesebb vizek,

Hol engem is hallanak a kikötőben ahogy kiabálok,

Esnek fejemre a kimondatlan átkok,

És nem csak a dühítő visszhang fogad,

Mit kiabáltam a messzeségbe, ne tagadd.

Majd rám nőnek saját szavaim, s rád is a tiédek.

Nem minősítek, nincs bennem érdek.

Lehet az empátia körforgása amit nem kaptál meg soha,

S ez az amit én adni tudok,

Hacsak nem pereg le az időm,

Mit neked adhatok.

Budapest, 2019. május 8.