De tudhatom

A vers a kemencei Batyus Bálon debütált.

Borbély Gábor: De tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e képlet mit jelent,
nekem otthonom e görög betűkket tűzdelt
kis formula, messzi absztrakciók világa.
Belőle vezetek le mindent, mint az axióma
amiből modell hajt ki, s majd eldönthetetlen tétel.
Itthon vagyok. Ha néha egy test a lábamhoz téved
a mozgásának egyenletét, megoldását is tudom,
tudom hogy melyik mit jelent, s mit ha deriválom,
s tudom hogy integrálegyenletben is használhatom
ha numerikusan deriválni túl nagy fájdalom.
Ki mérnökként szemléli, annak semmis e táj,
s nem tudja hogy' dolgozott Neumann a kvantummechanikán,
annak mit rejt az elmélet? Vad behelyettesítést és számolást
de nékem gondolatot, definíciót és egy kis okoskodást,
az számokat lát távolról és műveleteket
míg én a kutatót is, akinek az életműve ez,
Erdőst, tréfás Feynmant, Lebesgue integrálokat,
az integrálok között Riemann halkan sírogat,
s mi egyébként katalógus és unalmas gyakorlat,
az értékes tudás és mögötte hasznos gyakorlat.
...
...
S ott van Galois, a régi szerelmes lángész,
Párbaja lehet veszteség, de lehet példakép,
S a munkába menvén, a képletek legmélyén,
hogy kijöjjön az egyenlet, egy új együtthatóra leltem én.
Ím itt e kis szám, de sokak számára ez sem érthető,
Nincsen meg a jegyzetem, mellyel mindez megérthető.
Hisz tudatlanok vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk sokat tudunk, de az embert leírni semmiképp,
de vannak itt matematikusok tudásra éhesen,
és Bsc-sek kikben majd megnő az értelem,
villámlik eszük, gondolkoznak sötét pincékbe bújva,
míg el nem jő hazánkban a tudomány kora,
s folytott kérdéseinkre majdan értelmesen ők felelnek.

Nagy függvényeidet bújjuk mi, virrasztó, piros szemek.