Izer Bálint: Nem tudhatom
Nem tudhatom másnak-e bánya mit jelent,
Nekem otthonom itt e nittekkel teletűzdelt
kis falacska, messze ringó álmaim világa.
Belőle nőtt tudásom, mint az első 7a,
s remélem, az első 8c is itt esik majd el.
Itthon vagyok. S ha néha egy idegen a bányába téved,
az Eső-fal alá, nevét is, nehézségét is tudom,
tudom, hogy merre, milyen rejtett peremek mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon:
Az Ekekéről csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki Pisznicéről nézi, annak csupán erdő-e táj,
S nem tudja, hol mászott Törpe egy nap alatt 8 8a-t.
annak mit rejt-e erdő? Bányát s vad kiabálásokat,
de nékem Viktor-reibungot, dzsojsztikot, mátrix-lyukat, Teri-szériákat.
Az bányát lát a látcsőn és ordításokat,
Míg én a munkát is, amiért az ujj a peremen akad.
Illúzió-falat, Titkos-udvart, 23-karátost és Trapéz falat,
Az utak alatt Bubb Ferit, ki halkan írogat.
S mi másnak puszta krikszkraksz, vagy kaparás,
Az Ferinek kalauz, művészet, az
utak titkos tárhelye,
Mellette Simon Bence és a 100.
idei gerecse.
És ott a Betman, régi földigesések
lábnyoma,
Esések emléke számban hol vér, hol
áfonya.
S felfelé menvén, az ösvény
peremén
Hogy megmásszak aznap, egy kőre
léptem én.
Ím itt e kő, de Pisznicéből –e kő
sem látható,
nincs műszer mellyel mindez jól
megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a
Tardosiak épp,
s tudjuk miben topropeoztunk,
mikor és miképp.
De élnek sportolók itt,
boulderesek is bűntelen,
és Lengyelek, kiknek a
széttickelés az értelem.
És „Edzésnaplósok” mind,
világít bennük,
őrzik, zug-edzik sötét pincékbe
bújva,
míg nem standot nem akaszt újból a
Bán Tomi ujja,
s fojtott őrjöngésünkre könnyek
közt ők felelnek.
Nagy mozdulataidat tartjuk mi,
virrasztó, durrant kezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése